Nagy örömünkre szolgált, hogy iskolánk, a Dunaharaszti Hunyadi János Német Nemzetiségi Általános Iskola, immár 6. alkalommal nyerte el a Határtalanul! program hetedikeseknek szóló pályázatát, így a 2023/24-es tanévben a 7.d és 7.e osztályunk számára is meg tudtuk szervezni az Irány Délvidék címet viselő programsorozatunkat. Úticélunk idén is Szerbia és Horváthország volt. Pedagóguskísérőink voltak Kaltenecker Anita és Bella Lehel Istvánné osztályfőnökök, Vighné Bacsó Mónika, Báthori-Baló Dorottya pedagógusok, továbbá Dr. Maruzsa Zoltán Viktor kísérő szülőként vett részt a kiránduláson.
Az előkészítő órát Dr. Maruzsa Zoltán 2024. április 12-én tartotta iskolánk tornatermében, mely során előadást tartott az összes utazó diáknak (mindkét turnus számára) a szerbiai utunk állomáshelyeiről, az állomáshelyek történelmi eseményeiről, és történelmi jelentőségükről.
1. nap 2024.04.17.
2024. április 17-én reggel 7 órakor nagy izgalommal indultunk Dunaharasztiból a várva várt útra. Az utazás alatt végig jó hangulat uralkodott az autóbuszon. Első úticélként Újvidékre mentünk, ahol a Péterváradi erődöt látogattuk meg kezdésként, amely a balkáni hadiút egyik legjelentősebb erődítménye volt. Ott izgalmas előadást hallgattunk meg az erőd történetéről. Sétáltunk a várban, megtekintettük a vármúzeumban a néprajzi gyűjteményt, az időszakos kiállítást, ezután a katakombákban tettünk sejtelmes túrát. Az erőd megtekintésének befejezéseként a Vár körüli sétányon gyönyörködtünk a Dunában, és rengeteg képet készítettünk.
Következő úticélunk a belváros volt. Sétáltunk a Duna utcán és a Duna parkban, majd utunk a Szabadság térre vezetett, majd megtekintettük a Városházát, itt dr. Maruzsa Zoltán tartott történelmi ismertetőt a gyerekeknek. Sétánk befejezéseként az Ortodox templomot és a Mária Neve Katedrálist néztük meg.
Innen Bács várához utaztunk, amelyet Rákóczi fejedelem csapatai felgyújtottak 1704-ben, de nem tudták elfoglalni. Bács vára Bács vármegye székhelye volt, amelyet Szent István hozott létre. Ezeket az információkat szintén dr. Maruzsa Zoltántól hallgathatták végig a gyerekek, továbbá a vár előtt található információstábláról tájékozódhattak. Ezután lelkes csapatunk boldogan hódította meg a várfalakat és a tornyot. Meseszép környezetben, ódon várrom árnyékában szinte visszarepültünk a múltba.
A napi programtervet teljesítve indultunk Zombor városába a szálláshelyünkre, a Magyar Polgári Kaszinóba. Finom vacsorával, baráti szeretettel fogadtak bennünket a kaszinó vezetői és dolgozói. A sűrű program ellenére is nehezen tértünk nyugovóra, sok volt az élmény, amit meg kellett osztanunk a szobatársakkal.
2. nap 2024.04.18.
A második napi programunk is nagyon színesnek ígérkezett. Reggeli után városnézésre indultunk Zomborban. Sétáltunk a belvárosban, gyönyörködtünk a korabeli épületek szépségben, majd megérkeztünk a Megyeházához. Ott már vártak minket. Bejártuk az épületet, majd a díszteremben előadást hallgattunk meg a város történetéről és megtekintettük a Zentai csata című 28 négyzetméteres óriásfestményt, amelyet Eisenhut Ferenc alkotott a millenniumi kiállításra, valamint érdeklődéssel hallgattuk meg a festmény Megyeházába szállításának történetét. A zentai csatában, 1697. szeptember 11-én Savoyai Jenő herceg vezetésével, a szövetséges keresztény sereg győzelmet aratott Elmas Mehmed nagyvezír által vezetett török seregen. Jelen volt II. Musztafa szultán is. Az alkotást 1896-ban mutatták be Pesten, 1898-tól a zombori megyeháza falát ékesíti. A vászonra festett műremek hét méter széles és négy méter magas, azaz 28 négyzetméter felületű. A kerete fél méter széles faragott, aranyozott. Ez a festmény a régió legnagyobb méretű olajfestménye. A festményt Bács-Bodrog vármegye rendelte meg 1895-ben és 12.000,- Ft-ot fizetett érte. A műremeket a Dunán szállították Pesttől Zomborig, majd fogatosok vitték a Megyeházáig. A kép viszont nem fért be az ajtón, sem az ablakon, ezért a díszterem erkély felőli bejáratát kellett megbontani, hogy bevihessék a terembe. 120 éve van ezen a helyen ez a remekmű.
Innen a kéttornyú Szent István templomba mentünk, ahol láthattuk a csodálatos szobrokat, vitrázsokat és freskókat. A templom1860 és 1901 között épült neoromán stílusban, 1902-ben szentelték fel, majd a rendházat, amelyet a templom déli falánál emeltek 1905-ben adták át a karmelitáknak. Különleges volt számunkra, hogy az oltárt Árpád-házi szentek ábrázolásai díszítik. Láthattuk a 3 manuálos és 47 regiszteres orgonát, amely az egykori Jugoszláv Királyságban a harmadik legnagyobb volt.
Következő állomásunk a Karmelita kolostor volt. A rendház alapkövét 1904-ben rakták le, és 1904 decemberében a templomot és a rendházat a karmeliták tulajdonába helyezték. A zombori karmeliták a Magyar Sarutlan Karmelita Rend harmadik legnagyobb rendházában éltek és dolgoztak. A rendtartományok az egyházi feladatokat felosztották egymás között, Zombor fő feladata a teológiai képzés volt. A mai napig lakik a kolostorban egy szerzetes.
A kolostortól a Belvárosi templomba sétáltunk, itt is gyönyörködtünk a Pazar díszítésben, a freskókban a gazdagon díszített szent szobrokban. Itt tudtuk meg, hogy régen csak a férfiak ülhettek le a templomokban, a nőknek állniuk kellett.
Utunk következő állomása a Sváb Múzeum volt. Itt a tolmács hölgy bemutatása alapján megismerkedhettünk a korabeli szakmákkal és eszközeikkel, a hagyományos konyha, szinte ugyanúgy nézett ki, mint a hagyományos régi magyar konyhák. A gyerekek közül sokan mondták is, hogy ugyanilyen volt a dédmamájuknak. Megnéztük a szakmai minősítő papírokat, a mestervizsga okleveleket, a cipész, a fafaragó, a varró szakma és a földműves szakma eszközeit. Ezután egy másik teremben II. világháborús fegyvereket, a német megszállás alatti szerb hősök és a német katonai vezetők fotóit tekintettük meg. A tartalmas délelőtti programot a Magyar Polgári Kaszinóban egy finom ebéddel zártuk, a tartalmas leves és a tányéroknál nagyobb bécsi szeletek után megkóstolhattunk egy helyi ételkülönlegességet is a csevapcsicsát.
Ebéd után azonnal indultunk autóbusszal Szabadkára. Miután megérkeztünk, a Karrierépítő Központ munkatársai egy városfelfedező játékon vezették végig csapatunkat. A hosszú sétánk során megnéztük a Főteret, a gyönyörű szecessziós épületeket a Belvárosban.
Az első csodálatos épület, amit megcsodálhattunk kívülről a Raichle palota volt. Kísérőnk előadásából megtudhattuk, hogy Raichle Ferenc építész építtette 1904-ben. 1970-tőla város képzőművészeti galériája működik az épületben. Középső része ívelt kialakítású, Zsolnay-kerámiába foglalt kalotaszegi motívumokkal díszített fülke. Hatalmas, szívmotívumokkal ellátott vaskapuja van. Részletgazdag díszítésű, pompás építmény. Mellette a parkot, ahol az előadást hallgattuk, a palotát tervező egykori tulajdonosról Raichle Ferencről nevezték el.
Utunk első kulturális épülete a szabadkai Városháza volt. Már messziről látszott a hatalmas épület, a csodaszép Zsolnay tetőfedő díszítő cserepek, szintén Zsolnay porcelán csempeburkolatot kapott az intézmény bejárata előtti téren található gyönyörű, mélykék színű szökőkút is. Szabadka központjában a szecessziós épület a díszes építészetével a város meghatározója lett. 1908 és 1910 között épült. Közel 6.000 négyzetméter területen 16.000 négyzetméter használható felülettel, 76 méter magas toronnyal rendelkezik. Sok apró részlet, a bútorok, a folyosók falfestése, az ablakok, a különböző művészeti ágak – építészet, iparművészet, festészet – összefonódása tette igazán emlékezetessé a látogatásunkat. A szecessziós díszítést a magyar népművészet romantikus értelmezésével gazdagították, a stilizált virágok mintáival és a kerámiából ill. kovácsoltvasból készült virágdíszekkel. Az emeletre márványlépcsők vezetnek, itt a gyönyörű díszteremben kerül sor a Képviselő testület üléseire, klasszikuszenei koncertekre, esküvőkre, fontos összejövetelekre. 16 csodálatos színes ólomüveg ablaka rendkívüli látványt nyújtott. Az épületben található a Városi Közigazgatási Hivatal, a városi hivatalok, a történelmi archívum, bankok.
Idegenvezetőnk igen részletesen és élvezetesen mesélte el Szabadka és azon belül a Városháza történelmét, majd bemutatta a működését, mivel ügyfélfogadás már nem volt, így arra a részre is betekinthettünk, ahol fogadják az ügyfeleket.
Következő állomásunk a Zsinagóga volt. Az idegenvezetőnő előadásából tudtuk meg, hogy Szeged pályázatot írt ki a Zsinagóga megépítésére. Komor Marcell és Jakab Dezső tervei második helyen végeztek a pályázaton, így a városiak örömére Szabadka átvette a munkát, így Európa egyik legszebb zsinagógája kapott helyet Szabadkán. 1902-ben épült. Lépcsőzetes, fiókokkal ellátott padsorokkal, ami egyedülálló Európában, továbbá a magyar szecesszió jegyeit képviseli az épület. Megcsodáltuk a virágos dekorációkat, páva, tulipán, rózsa díszítőelemeket, amelyek a homlokzaton és az ólomüvegeken is megtalálhatók. Cserepei a pécsi Zsolnay Porcelángyárban készültek. A földszinten 850 férfinak, a galéria 550 nőnek adott helyet a szertartások alatt.
Innen tovább sétáltunk a sétáló-utcára a Korzóra. Itt egymás mellett nagyon sok patináns századfordulós épületet láttunk. Többek között a Szent Teréz Székesegyházat, mely 1773-tól 1797-ig épült, katolikus templom. Nagyon sok elegáns üzlet, bank és cukrászda teszi színesebbé a Korzót. Az egyik bank ajtaján a gyűjtögető szorgalmat a méh és kaptár szimbólum mutatja. Itt álltunk meg egy kis pihenőre, és megkóstoltuk az egyik szerb édességet, a szerb plazmából készült fagyit. Az utca végén áll a Nemzeti Színház épülete. Elmesélték nekünk, hogy a Ferencesek templomában található a Fekete Boldogasszony kápolna is, amelynek ereklyéje a Fekete Mária kegykép. A történet alapján Heródes katonái elől úgy sikerült elrejtőznie Máriának a kis Jézussal, hogy cigányasszonynak öltözött. Ezt örökíti meg a kép.
Szabadkai kirándulásunk után visszatértünk Zomborba, a szálláshelyünkre, ahol pihenőidőt kaptak a gyerekek, készülődtek a vacsora utáni gyermekdiszkóra. Ismét nagyon finom vacsorát kaptunk, igazi szerb halászlét és pizzát. Teljes létszámban vettünk részt a diszkóban, ahol megjelentek a zombori Testvériség-Egység Általános Iskola diákjai, hatalmas bulit rendeztünk. Voltak egyéni és csoportos táncolók a diszkó végén pedig kört alkotva, közösen elénekeltük az Ismerős arcok együttes Nélküled – című dalát, kicsit meghatódva, hiszen másnap indultunk haza és igazából mindenki maradni szeretett volna.
Igazi meglepetés volt a gyerekek számára, hogy mielőtt nyugovóra tértek volna, éjfélkor vendéglátóinkkal elindultunk, hogy megkóstoljuk a szerb nemzeti süteményt a bureket. A legtöbb gyermeknek nagyon ízlett ez rétestésztához hasonló tésztából készült sós túrós sütemény. Jókedvűen, jóllakottan tértünk nyugovóra.
3. nap 2024.04.19.
Péntek reggel nem kellett korán kelni, így tudtunk kicsit pihenni, az előző esti buli után és a csomagolásra is jutott idő.
Elkezdődött a kirándulásunk utolsó napi programja. Reggeli után kora délelőtt még volt időnk emléktárgyakat vásárolni. Az egyik utcában pont akkor volt virágkiállítás és kirakodóvásár. Itt szabadprogram keretén belül csoportosan indultunk nézelődni, vásárolni. A vásárlás befejeztével elindultunk szálláshelyünkhöz, és visszamenet közben ismét megkóstoltuk a szerb fagylaltkülönlegességeket.
A vásárlás után kicsit szomorúan búcsúztunk vendéglátóinktól megköszönve a szívélyes vendéglátást, a mihamarabbi viszontlátás reményében. A hideg ebédek átvétele után indultunk Bezdánba az emlékmúzeum megtekintésére. A múzeum emlékhelye a II. világháború egyik legnagyobb ütközetének, amelyben a Jugoszláv Népfölszabadító Hadseregben megközelítőleg 800 zombori és környékbeli harcos is részt vett. A gyerekek itt előadást hallgattak meg a múzeumi előadótól, megtekintették a falon elhelyezett térképen a német haderő területfoglalását a védekező seregek mozgását. A háborús események időbeni sorrendjét. Sokáig időztünk a kiállított fegyverek és az üvegszekrényekben elhelyezett katonai öltözékek előtt.
Az emlékmúzeum megtekintése után Horvátországba utaztunk, a Duna túlpartjára, Kiskőszegere, a Batinai emlékművet megtekinteni. Az emlékmű előtt Dr. Maruzsa Zoltán Viktor ismertette velünk a történelmi eseményeket. Megtudtuk, hogy a Vörös Hadsereg katonái és a partizán alakulatok megalapozták Baranya megye felszabadítását a német megszállás alól. A csata, 1944, november 11-től november 30-ig tartott. Pár nap alatt a Vörös Hadsereg körülbelül 2000 katonája vesztette itt az életét. Az emlékművet Antun Augustincic építette. Az obeliszk 27 méter magas, a tetején egy nyolc méter magas bronz Győzelemszobor van. Az emlékmű 1297 elesett katona maradványait őrzi. Az épület lábazatán kőbe vésett csatajelenetek vannak.
Az emlékmű megtekintése után hazafelé indultunk, az úton végig beszélgettünk az elmúlt napokról, mutogattuk egymásnak az emlékbe vett tárgyakat. Dunaharasztira kicsivel 17 óra után gördült be az autóbuszunk.
A visszaérkezésünket követő héten, 2024. április 29-től folyamatosan zajlottak az értékelő órák, komplex feldolgozásban. Tanulóink a magyarórák keretében cikkeket írtak, önként vállalták 1-1 élménybeszámoló megírását. A cikkek megjelentek az iskola honlapján. Az iskola fő dekorációs falára pedig tablót készítettek mind a két turnusban részt vett osztályok tanulói, csoportmunkával az osztályfőnöki, rajz- és technikaórák alkalmával, az út során összegyűjtött brossúrákból, az általuk készített, kinyomtatott képekből, cikkekből válogattak, az anyagokat az út során érintett városok feltüntetésével helyezték el.
Április közepén csodálatos három napot tölthettünk el Szerbiában, a Határtalanul pályázat keretén belül. Kísérőnk volt Dr. Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős államtitkár, aki jókedvével, humorával színesítette a kirándulásunkat.
Április 17-én, reggel hét órakor indultunk, a 7.d és a 7.e osztály együtt. Első megállónk Újvidék volt, ahol sétáltunk egyet a Péterváradi erődnél, idegenvezetőnk előadását hallgattuk a katakombákban. Ezt követően elmentünk a Szabadság térre, megcsodáltuk a Városházát. Busszal folytattuk utunkat Bács várához ahol körbejáruk a várromokat. 6 óra körül értünk Zomborra, ahol a Magyar Polgári Kaszinóban nagy-nagy szeretettel fogadtak bennünket. Együtt vacsoráztunk, majd három helyszínen elfoglaltuk a szállásunkat. A második napon egy korai reggeli után varos nézésre indultunk Zomborban. Egy belvárosi sétát követően érünk a Megyeházhoz, majd a Szent István templomhoz, végül a Sváb múzeumba hallgattunk egy nagyszerű előadást a Svábok múltjáról. Ebéd után Szabadkára indultunk ahol egy kedves idegenvezető hölgy fogadott bennünket. Kaptunk egy kis ismeret terjesztő füzetet, melynek segítségével könnyen eligazodtunk a templomok, műemlékek között. Egy finom szerb fagylalttal zártuk Szabadka felfedezését. Alig váruk , hogy vissza érjünk a kaszinóba, ahol vendéglátóink halászlével és pizzával vártak bennünket. A nap fénypontja egy hatalmas buli volt melyet éjféli burekezéssel zárunk. A harmadik napon kissé nehezen ébredtünk. Meg reggeliztünk, megkaptuk az úti csomagjainkat, majd Bezdánba indultunk. Egy második világháborús emlékhelyet néztünk meg melyről Zoli bácsi tartott egy rövid ismertetőt. Átléptük a horvát határt is, ahol úticélunk a Batina-emlékmű volt.
Rengeteg emlékkel gazdagodva tértünk haza, három határon túli tartalmas nap után. Meghatódva tapasztaltuk a határon túli magyarok kedvességét, segítőkészségét.
Köszönjük Zoli bácsi érdekes előadásait, türelmét, segítő munkáját.
7.e osztály tanulói
