Fantáziavilág az ének-zene oktatásban

Az alábbi írások Tünde néni ének óráin születtek. Minden alkotás alapja ez a kép, valamint Debussy alábbi műve.
Számtalan, jobbnál jobb történet született, melyeket Tünde néni fáradtságot nem ismerve begépelt és most közzé is tesz. Az irományok úgy jelennek meg itt, ahogyan a gyerekek papírra vetették: kisebb hibákkal, betű kihagyásokkal. Ezeket szándékosan hagyta meg a szövegek legépelésekor.

Szabó Petra 6.d

Ütött az óra

Ez egy történet, ami egy időlopó óráról szól. Ez egy nagyon régi óra volt. romos ablakain keresztül fújt a szél. Már nem volt ott a madárka, aki jelezze, hogy az óra delet üt. Az óra koszos volt. Szegény óra magában búslakodik és visszagondol az időre, amikor még a legértékesebb volt az egész világon. Vannak, akik azt mondják, hogy a”az idő pénz” és mások azt, hogy „időnk, mint a tenger”. Mégis én úgy érzem az időnk véges, mindennek vége lesz egyszer, mint ahogy az emberi életnek is vége van egyszer. Nem azt mondom, hogy az időnk nagyon kevés, de véges. És még csak egy hozzáfűzni valóm van. „A holnapi napból még egy perc sem telt el…”

Kovács Panna Flóra 6/e

A varázslatos óraház

Ennek az óraháznak a belsejében 45 szoba van és mindegyik szoba másmilyen. Az óraház külsején több óra is van, de mindegyik mást. A szobák egyikébe, ha bemegy valaki, akkor már onnan nem jön ki. Az összes páros számú szobában egy csomó jó dolog van. A többi páratlan számú szobában pedig csak veszélyes dolgok vannak. A ház legizgalmasabb része az, amikor el kell dönteni, hogy melyik szobába mész be. Amikor valaki eljut az utolsó ajtópárhoz, akkor, ha nem választ 30 másodperc alatt, akkor jönnek az óra őrei és azt az embert kidobják az óra mellett lévő 10.000 méter mély gödörbe, ott az az ember, akit odadobnak, az sokáig egyedül van és ha érkezik mellé egy másik ember, akkor nem sokáig élvezheti a társaságot, mert akkor egy kis idő múlva /kb. 2 óra múlva/ eltűnik. Ha valaki eljut a végére az a tündérek között fog élni azokkal, akiket szeret.

Gulyás Boglárka 5.d

Apu szerkezete

Az én gyerekkorom nem a legszebb volt, ugyanis elég fiatalon elvesztettem az édesapám. A pontos okát nem tudom, csak azt, hogy feltaláló volt és valószínűleg ebbe halt meg. Valószínűleg az egyik gépe végezhetett vele, mikor azzal kísérletezett. A családi házunkon kívül volt még egy házunk, ami apa laboratóriuma volt. Ekkor/ mikor ez a történet történt/ 22 éves voltam és eljött az idő, hogy elköltözzek otthonról. Ekkor jutott eszünkbe, hogy ezt a régi kis laboratóriumot is el kéne adni. Egyik este bementem megnézni, miket is talált fel apa. egy helyre gyűjtötte mindig a kedvenc találmányait és a leghíresebbiket is. Apa /anya szerint/ mindig is maximalista volt és sose volt nála rendetlenség. Ezért is lepődtem meg, mikor láttam, hogy középen a földön ott egy kakukkos óra. Jobban megnéztem és láttam, hogy volt rajta még sok pici óra és két rugós szárny is. Felemeltem, s megnézetem minden szemszögből. Sehol sem volt semmi, de az aljára viszont az volt írva, hogy időgép, s volt ott egy piros gomb. Óvatosan le akartam rakni, de elejtettem, s ahogy el akartam kapni, megnyomtam a gombot. Visszamentem 1900-ba, s épp egy idős bácsi volt előttem, aki aludt. Felkeltem, s megkérdeztem, hogy hol vagyok. Ő elmondta, hogy 1900-ba, s mikor rendesen kinyitotta a szemét, csodálkozva így szólt. Ez nem lehet! Majd később kiderült, hogy ez apa volt. Ott volt mellette egy kakukkos óra, s azt megfogva azt kérte, hogy segítsek, s jussuk vissza, de ő elfelejtette hova rejtette a vissza gombot. Én egyből megnézetem az óra alját, s ahogy a gombot megláttam, mosolyogva apára néztem. Közösen megnyomtuk a vissza gombot, s otthon mát egyből tönkre is tettük ezt a gépet. Otthon elmeséltünk mindent anyának, s boldogan aludtunk el. Nagyon örültem apának, s ez volt életem legszebb napja.

Sztankó Viktória 5.d

A csoda óra

Egyszer egy tudós megalkotott egy csoda órát. Több száz évvel később megtalálta két gyerek. Érdeklődtek mindenkinél, hogy ez mi lehet, de senki sem tudta. Hát maguk kezdtek el kutakodni, hogy mi és ki alkotta meg ezt a fura szerkezetet. Ez a szerkezet igen nagy, ijesztő és sötét volt. Úgy nézett ki, mint egy ház, csak sokkal nagyobb volt és egy tengerben volt. Mivel csak ők tudtak róla és másnak féltek elmondani, mivel igen régi volt, féltek, hogy ha elmondanák valakinek, talán leromboltatnák, és ki tudja, hogy ez mi. Különben is lehet, hogy ez meg tudná változtatni a világ jövőjét. De mint ahogy az előbb említettem, nem mertek bemenni. Szóval valaki kellett, hogy tényleg alaposan át tudják vizsgálni a meglehetősen fura szerkezetet. Hát az egyik rokonuk, az unokatesójuk egy tudós volt, szóval őt hívták segítségül. Megkérték őt, hogy senkinek se mondja meg, hogy jön. Majd az unokatesójuk teljesen átvizsgálta. Majd minden tudását, mindenkönyvet átolvasva rájött, hogy ez az a szerkezet, amit a híres tudós alkotott meg több száz éve. De hát mit tudott volna csinálni, hisz ez egy hatalmas házszerű valami volt. Mit volt mit tenni, hát épített egy hatalmas emelőt és megemelte, majd elvitte a városába és rájött, hogy ez mi. De mivel sajnos ez megváltoztathatta volna a jövőt, ezért tönkre tette. Nagyon sajnálta, hogy tönkre kellett tennie a híres csoda órát. A gyerekeknek azt mondta, hogy eltűnt, mert nem akarta, hogy megtudják, hogy tönkre tette.

Sajtos Gergely 5.d

A varázslatos kakukkos óra

Egyik nap felkeltem és elmentem egy garázsvásárra. Ott megláttam egy kakukkos órát. Megvettem és már mentem is haza. Otthon már pár órával később fel is raktam az egyik falra. Beraktam az elemeket és elindult az óra. Miután mindent megcsináltam, azután bementem a dolgozószobámba és egy perccel később valami fény szűrődött be, kimentem és az óra beszippantott. Egy csupa színes világban ébredte. Mentem mendegéltem. Egyszer csak egy tündért láttam, utána pedig törpét, aki köszöntött. A törpe elkezdett beszélni valami ördögről, aki el akar minket pusztítani és odavezetett a törpe főhadiszállásra. Adtak nekem minden fegyvert meg pajzsot. Elvezettek az ördöghöz, bementem az ördög házába és megsajnáltam. Békét kötött a törpékkel és bulit rendeztek és én visszakerültem a való világba. A tanulság, hogy minden rossz ember meg tud változni.

Schubert Zoltán 5.a

Az idő ház

Ez a ház egy olyan ház volt, amely minden órát irányított. A világon azonban egyszer csak megállt az idő. Nem volt mit tenni, de az időházban a manók azért keményen dolgoztak. A remény tüze még égett, de a legjobban egy Pontos Törp nevű törpben. Ez a törp elhatározta, hogy véget vet az álló időnek. Elment szerencsét próbálni, hogy megkeresse az idő követ, amit ellopott valaki, vagy inkább valami. Az út nem volt egyszerű, de eljutott a kő tokjához. Észrevette azonban, hogy ott egy holló felette az időkővel. Lecsalta a hollót beszédjével, elvette tőle a követ és odaadta a fő törpnek. A törp megköszönte és busásan megfizette. A törp boldogan élt a manó családjával, amíg meg nem halt.

Schubert Zsófia 7.b

Óra apó

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis ország. Senki nem tudott róla, csak akik itt laktak, a manók, trollok, tündérek. Ebben az országban a király Szakállas Ludvik és felesége Pukedli Helga királynő lakott. Utálták, ha olyan gyorsan megy az idő. Ezért azt gondolták, ha az összes órát elégetik az országban, akkor lassabban fog telni az idő. Megbízták hát régi szolgájukat Görbebot Döme apót, hogy égesse el az órákat. Ám ő okosabb volt a királynál és megtartotta magának az órákat. Ő a tenger közepén élt, így nem tűnt fel a királynak. Egyszer egy királyi kézbesítő repült a ház felé. Észrevette az órákat, azonnal elment a királyhoz. A király nagyon mérges lett és személyesen elment Döme apóhoz. Vitte magával a verőembereit. Mikor el akarták fogni Görbebotot, felemelt egy kavicsot és összetörte az órát. Megállt az idő. És azóta is áll.

Fikó Máté 7.b

A veszteséges óra

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy mező. Ez a mező Aszterpusztán található. Az egyik nap a helybeliek azt vették észre, hogy lecsapott egy óra. De nem akármilyen óra. Egy olyan óra, amely vonzotta a madarakat. Ez még nem is lett volna olyan nagy gond, ha nem tapasztalták volna, hogy mióta ott van az óra, egyre kevesebbet sütött ki a nap. Ez szörnyűséges volt. Próbáltak még reménykedni, hogy hátha csak ilyen időjárás változási dolog, de amikor már egy hónap eltelt és még mindig nem sütött ki a nap, akkor kimondták. Nekünk nem jó, hogy itt van ez az óra. Nem teremnek meg az ültetvények, tehát veszteséges. A falu összes pénzét rászánták arra, hogy hívjanak egy olyan embert, aki elszállítja ezt az órát. Hívtak is, ráment a falu összes pénze, de ne sikerült elszállítani. Az óra ott maradt, a falunak nincs áramellátása, bejövő tőkéje. Eldőlt a falunak itt a vége. Mikor az emberek már el akarták hagyni házaikat, akkor megtörtént a csoda, kisütött a nap. A napelemek elkezdtek dolgozni. Az ültetvények újra naphoz jutottak. Visszaszerezték a falu pénzét és lett egy falusi óra. Ezt az órát elnevezték „A veszteség óra”-nak. Később erre már viccként gondoltak vissza.

Kocsis Rebeka 7.c

Az óra kastély

Élt egyszer egy család, akik egy órakastélyban éltek. Ők voltak az apa: óra, az anya: perc és a lányuk a másodperc. Ők voltak maguk az idő. Ebből a kastélyból irányították az idő múlását. Nagyon bölcsek voltak, mert az idő egy nagyon törékeny dolog, amire nagyon jól kell vigyázni. Igen ám, de a halált ez nem érdekli. Ő, ha el akar venni egy életet, el is fog. Jön, megy, mert csak rá nem vonatkoznak az idő szabályai. És sajnos az idő őrzői, óra, perc, a szülők se élhetnek örökké. Mivel egy gyerekük született, ezért ha meghalnak, rá száll a képességük. A szülők már az életük végét járták, mikor eljött értük a halál. Így másodperc lett maga az idő őrzője. Ez nagy felelősség, mivel az összes szabályt be kell tartani. És csak az képes egyedül irányítani az időt, aki lelkileg nagyon erős és bátor. Mondjuk, némi tehetség is kell hozzá, de az már egy más téma. Ám egy napon történt egy olyas valami, ami mindent megváltoztatott…

Vaskó Dóra Virág 6.b

Ház a tenger közepén

Kaptam egy érdekes könyvet a nagymamámtól. Először nem találtam érdekesnek és napokig elő sem vettem. Egyszer aztán megint a kezembe akadt, de a borítója megváltozott. Sőt, folyamatosan változott. A gerincén található fogaskerekek forogni kezdtek és résnyire kinyílt. Kíváncsian néztem bele. Csak egyik oldalán volt írás, a többiről eltűntek a szavak, csak a megsárgult régi papír virított ott. Azonban az előbb talált tele írott oldalon nem betűk voltak, hanem egy kép, ami mozgott. Egy kis sziget volt rajta, melyen egy furcsa órákhoz hasonlító ház volt. És a kép pedig mozgott. A tenger hullámzott, a szél csapdosta az épület ablakit. A hatalmas óra mutatója pedig szüntelenül járt, de sebesebben, mint ahogy a hagyományos órák szoktak. Nagyon érdekesnek találtam és azóta minden nap belenézek a könyvbe, amelynek a bűvös oldala minden nap más tájat mutat.

Sárosi Réka 5.a

Időutazás

Egyszer volt egy ember, akinek meghaltak a szülei. Nagyon szomorú volt, de nem volt ideje búslakodni, mert túl kellett élnie. Épített egy házat és órákkal szerelte fel, meg egy csomó üveggel. A hát elején egy pajzs volt. Ő maga egy fehér maszkot viselt. A tengeren és óceánokon át úszkált és egyszer csak a tengerben zátonyra futott. Nem lehet gondolta magában. Utána beült és egyszer csak a hajó ugrott egyet. Aztán még egyet és egyszer csak egy másik dimenzióban találta magát. A holtak birodalmába esett. Ő eléggé megzavarodott, de közben örült is. Ez a legjobb dolog, ami történhetett velem!- mondta és kiugrott a hajóból. Három lépés után belebotlott valamibe. Lenézett, a lába alatt egy követ látott. Felvette és kiderült, hogy az a szüleié volt. Megnyomta a követ és a szülei ott termettek. Nagyon örült, de nem ölelhette meg őket, mert szellemek voltak. Beleültette őket a hajóba és ugrott egyet. A hajó máris az otthonuknál termett. De nagy meglepetésére a szülei emberek lettek. Annyira örült. Viszont a szülei nem igazi emberek voltak, hanem szellemek, csak meg lehetett érinteni őket. De Lailát ez nem érdekelte, ő csak örült, örült és örült. És boldogan éltek, amíg Laila is szellem nem lett.

Remenyik Lilien 5.c

Az elátkozott óra

Volt egy óra, ami nagyon el volt átkozva. Már 5999 éve így van és ha eléri a 6000 évét hatalmas pusztulás lesz a világegyetem összes darabján. Aliz az iskolában éppen az elátkozott óráról tanult. Legenda volt, senki sem hitt benne. Még a tanárok, a gyerekek sem. Aliz hitt csak benne. Amit hallott, attól nagyon megijedt. Eldöntötte, hogy megkeresi az órát. Álmában azt látta, hogy az órát ő egyedül tudja csak megmenteni az átoktól. Reggel nem az ágyában ébredt. Egy mocsaras, büdös helyen. Kicsit arrébb ment és meglátta a hatalmas órát. Már csak egy hét volt hátra a 6000 évig. Aliz az eddig ott töltött 6 napban próbálkozott. Az utolsó nap volt, még mindig nem tudta, hogy hogyan kell megmenteni. De már a szülei is nagyon hiányoztak neki. Arra gondolt az utolsó perc utolsó öt másodpercében, hogy bárcsak együtt lehetne szeretteivel. Az óra csak ment tovább: 5,4,3,2,1,0. Aliz arra nyitotta ki a szemét, hogy otthon van az ágyában és mindenki boldog.

Gyuricza Hanga 5.c

A világvége!

A történet így kezdődik:

Élt három barát, akik boldogok volta, mindig pozitívan gondolkoztak. De azt gondolták, hogy elmennek egy jósnőhöz, aki jósol nekik. Mentek, mendegéltek és elértek a jóshoz. Jósolt nekik rosszat és csúnyát is, de volt még valami,ami megváltoztatta a lányok életét. Azt mondta a jós, hogy eljön a világvége és van képességük a lányoknak ezt megakadályozni. A lányok nem hittek neki és elmentek. Később kiderült, hogy tényleg van képességük. Az egyiknek víz, a másiknak tűz, a harmadiknak a levegő. Sokat gyakoroltak és a világvége ideért. A lányok csellel legyőzték és megmenekült a világ.

Jurácsik Márton 5.c

Igaz történet alapján. Felkeltem, elvégeztem, amit szoktam. Egy szokásos napnak indult. Akkor még nem is sejtette. Kiléptem az ajtón, de amikor visszanéztem, a ház teljesen más volt. Visszarohantam és találtam egy órát. Minél közelebb mentem az órához, annál hangosabban hallottam egy hangot. Ezt mondta: – Fuss, amíg van időd! Aztán egy gonosz kacaj. Egyre csak ismétlődött, azt vettem észre, hogy hozzáértem az órához. Hirtelen elkezdett lepörögni a szemem előtt az életem és minél közelebb értem a jelenhez, úgy lett egyre véresebb az egész. Aztán elértem a jelenhez és két véres penge közeledett az arcom felé és a hang azt mondta: – Nem futottál, vége az idődnek viszlát és az az ördögi kacaj….

Kiss Zsófia 6.c

Múlt, jelen, vagy jövő?

Egyik nap apukámmal, mikor kihajóztunk a tengerre, észrevettünk valami nagyon furcsa dolgot. Haza akartunk menni, hogy szóljunk a vízirendőrségnek, de hirtelen egy nagy vihar felkapta a csónakot. Én kiestem és az a furcsa valami felé kezdtem repülni. Az ijedségtől elájultam, de mikor felébredtem, a fura dolog ajtaja előtt feküdtem. Akkor láttam meg, hogy a  fura dolog egy ház tele órákkal. A kíváncsiság miatt bementem. Ott bent egy hatalmas nagy terem volt. Odamentem és hozzáértem. Hirtelen láttam az egész múltamat, aztán hogy most én mit csinálok és apukám mit csinál. Végül a jövőmet, hogy mi fog történni velem. Szóval az egész életem pár perc alatt lepergett a szemem előtt. Ahogy vége lett a látomásnak a ház eltűnt, én a vízbe estem, apukám kihúzott és hazamentünk.

Hegyes Erika 8.c

Az órásház

Egy távoli faluban a legkisebb utcában a legkisebb házban élt egy kisfiú. 7 éves volt, anyjával és kutyájával élt. A kutyát Zorkának hívják. Mellettük lakott egy öreg férfi egy furcsa házban. Órákkal díszítve, de mégis ijesztő volt. A férfi csak a postaládáig jött ki. Gorombának találta a férfit, pedig nem ismerte. Egy borús napon Zorka átfutott a szomszédba, be a házba. A fiú nagyon félt, de a kutya után ment. A ház belül sötét és mesés volt. Zorka ugatott, a fiú nagyon félt. A férfi lejött az emeletről. Nem volt goromba, sem mérges, hogy idegenek vannak a házában. Annyit kérdezett:- Kit keresel te fiú? A hangja rekedt és kedves volt. A fiú alig mert beszélni…- Érdekel miért ilyen sötét a ház? –kérdezte. A fiú bólintott, Zorka ment vele… Megmutatta a sok órát, amit a házban tartott. Az apja halála után mindet ráhagyta. A sok kacatot. De később rájött, hogy láthatja a világ bármely részét, bármelyik órában. Ettől fogva a fiú sokszor volt ott és sokat tanult az öregtől. Boldog lett és szerette a világot látni az órákon keresztül.

Erdélyi Mihály 8.c

Az öreg

Volt egyszer egy öregember, aki imádta az órákat és az időt. Bár jól szerelte az órákat, de sokan tartották szenilisnek. Egy nagy házban élt, melynek ajtaja felett egy nagy furcsa óra volt. Még sok kisebb óra is volt a ház oldalán. Viszont az öregnek volt egy titka, a nagy óra mögött. Volt a titkos kísérlete, egy időgép. Egy nap elhatározta, hogy használni fogja, meg is tette. Az első ugrás után egy nagy rét közepén volt a házában. Elsőre minden jó volt, de egyszer csak megrepedt a talaj alatta és egy kegyetlen földrengés vette körül. Gyorsan visszasietett a házába, hogy ugorjon. Az ugrás sikerült, de a műszerek megrongálódtak és nem tudtak pontosan működni. Ezek után még vagy tucatszor ugrott az időben, veszélyből veszélybe, háborgó tenger, közepes tűzeső alá és még sok egyéb. Aztán úgy tűnt sikerül visszakerülni a város mellé az idejébe. De rá kellett jönnie, hogy fiatal kori idejében volt. Járta a várost, s egyszer meglátta magát, a fiatal magát, nem mással, mint a szerelmével. Elgondolkodott, hogy mit tett. Visszasietett a házába és ugrott. Sikerült visszatérnie az idejébe. Régi önmagát látta, emlékeztette ki is ő. Megkereste régi párját és bocsánatot kért tőle mindenért. Ezek után boldogan éltek és lekapcsolta az időgépet örökre.