Nagy örömünkre szolgált, hogy iskolánk, a Dunaharaszti Hunyadi János Német Nemzetiségi Általános Iskola, már 7. alkalommal is elnyerte a Határtalanul! program hetedikeseknek szóló pályázatát, így a 2023/24-es tanévben a 7.a, 7.b és 7.c osztályunk számára is meg tudtuk szervezni az Irány Délvidék címet viselő programsorozatunkat. Úticélunk idén is Szerbia és Horváthország volt. Sajnos az indulás reggelére 4 fő lebetegedett, így nélkülük indultunk útnak. Pedagóguskísérőink voltak Molnár Nikoletta, Kissné Bogoly Nóra és Sinkó László osztályfőnökök, Kovács Ilona, továbbá Dr. Maruzsa Zoltán Viktor aki kísérő szülőként vett részt a kiránduláson.
Az előkészítő órát Dr. Maruzsa Zoltán 2024. április 12-én tartotta iskolánk tornatermében, mely során előadást tartott az összes utazó diáknak (mindkét turnus számára) a szerbiai utunk állomáshelyeiről, az állomáshelyek történelmi eseményeiről, és történelmi jelentőségükről.
1. nap 2024.04.24.
2024. április 24-én reggel 7 órakor nagy izgalommal indultunk Dunaharasztiból a várva várt útra. Az utazás alatt végig jó hangulat uralkodott az autóbuszon. Első úticélként Újvidékre mentünk, ahol a Péterváradi erődöt látogattuk meg kezdésként, amely a balkáni hadiút egyik legjelentősebb erődítménye volt. Ott izgalmas előadást hallgattunk meg az erőd történetéről. Sétáltunk a várban, megtekintettük a vármúzeumban a néprajzi gyűjteményt, az időszakos kiállítást, ezután a katakombákban tettünk sejtelmes túrát. Az erőd megtekintésének befejezéseként a Vár körüli sétányon gyönyörködtünk a Dunában, és rengeteg képet készítettünk.
Következő úticélunk a belváros volt. Sétáltunk a Duna utcán és a Duna parkban, majd utunk a Szabadság térre vezetett, majd megtekintettük a Városházát, itt dr. Maruzsa Zoltán tartott történelmi ismertetőt a gyerekeknek. Sétánk befejezéseként az Ortodox templomot és a Mária Neve Katedrálist néztük meg.
Innen Bács várához utaztunk, amelyet Rákóczi fejedelem csapatai felgyújtottak 1704-ben, de nem tudták elfoglalni. Bács vára Bács vármegye székhelye volt, amelyet Szent István hozott létre. Ezeket az információkat szintén dr. Maruzsa Zoltántól hallgathatták végig a gyerekek, továbbá a vár előtt található információstábláról tájékozódhattak. Ezután lelkes csapatunk boldogan hódította meg a várfalakat és a tornyot. Meseszép környezetben, ódon várrom árnyékában szinte visszarepültünk a múltba.
A napi programtervet teljesítve indultunk Zombor városába a szálláshelyünkre, a Magyar Polgári Kaszinóba. Finom vacsorával, baráti szeretettel fogadtak bennünket a kaszinó vezetői és dolgozói. A sűrű program ellenére is nehezen tértünk nyugovóra, sok volt az élmény, amit meg kellett osztanunk a szobatársakkal.
2. nap 2024.04.25.
A második napi programunk is nagyon színesnek ígérkezett. Reggeli után városnézésre indultunk Zomborban. Sétáltunk a belvárosban, gyönyörködtünk a korabeli épületek szépségben, majd megérkeztünk a Megyeházához. Ott már vártak minket. Bejártuk az épületet, majd a díszteremben előadást hallgattunk meg a város történetéről és megtekintettük a Zentai csata című 28 négyzetméteres óriásfestményt, amelyet Eisenhut Ferenc alkotott a millenniumi kiállításra, valamint érdeklődéssel hallgattuk meg a festmény Megyeházába szállításának történetét. A zentai csatában, 1697. szeptember 11-én Savoyai Jenő herceg vezetésével, a szövetséges keresztény sereg győzelmet aratott Elmas Mehmed nagyvezír által vezetett török seregen. Jelen volt II. Musztafa szultán is. Az alkotást 1896-ban mutatták be Pesten, 1898-tól a zombori megyeháza falát ékesíti. A vászonra festett műremek hét méter széles és négy méter magas, azaz 28 négyzetméter felületű. A kerete fél méter széles faragott, aranyozott. Ez a festmény a régió legnagyobb méretű olajfestménye. A festményt Bács-Bodrog vármegye rendelte meg 1895-ben és 12.000,- Ft-ot fizetett érte. A műremeket a Dunán szállították Pesttől Zomborig, majd fogatosok vitték a Megyeházáig. A kép viszont nem fért be az ajtón, sem az ablakon, ezért a díszterem erkély felőli bejáratát kellett megbontani, hogy bevihessék a terembe. 120 éve van ezen a helyen ez a remekmű.
Innen a kéttornyú Szent István templomba mentünk, ahol láthattuk a csodálatos szobrokat, vitrázsokat és freskókat. A templom1860 és 1901 között épült neoromán stílusban, 1902-ben szentelték fel, majd a rendházat, amelyet a templom déli falánál emeltek 1905-ben adták át a karmelitáknak. Különleges volt számunkra, hogy az oltárt Árpád-házi szentek ábrázolásai díszítik. Láthattuk a 3 manuálos és 47 regiszteres orgonát, amely az egykori Jugoszláv Királyságban a harmadik legnagyobb volt.
Következő állomásunk a Karmelita kolostor volt. A rendház alapkövét 1904-ben rakták le, és 1904 decemberében a templomot és a rendházat a karmeliták tulajdonába helyezték. A zombori karmeliták a Magyar Sarutlan Karmelita Rend harmadik legnagyobb rendházában éltek és dolgoztak. A rendtartományok az egyházi feladatokat felosztották egymás között, Zombor fő feladata a teológiai képzés volt. A mai napig lakik a kolostorban egy szerzetes.
A kolostortól a Belvárosi templomba sétáltunk, itt is gyönyörködtünk a Pazar díszítésben, a freskókban a gazdagon díszített szent szobrokban. Itt tudtuk meg, hogy régen csak a férfiak ülhettek le a templomokban, a nőknek állniuk kellett.
Utunk következő állomása a Sváb Múzeum volt. Itt a tolmács hölgy bemutatása alapján megismerkedhettünk a korabeli szakmákkal és eszközeikkel, a hagyományos konyha, szinte ugyanúgy nézett ki, mint a hagyományos régi magyar konyhák. A gyerekek közül sokan mondták is, hogy ugyanilyen volt a dédmamájuknak. Megnéztük a szakmai minősítő papírokat, a mestervizsga okleveleket, a cipész, a fafaragó, a varró szakma és a földműves szakma eszközeit. Ezután egy másik teremben II. világháborús fegyvereket, a német megszállás alatti szerb hősök és a német katonai vezetők fotóit tekintettük meg. A tartalmas délelőtti programot a Magyar Polgári Kaszinóban egy finom ebéddel zártuk, a tartalmas leves és a tányéroknál nagyobb bécsi szeletek után megkóstolhattunk egy helyi ételkülönlegességet is a csevapcsicsát.
Ebéd után azonnal indultunk autóbusszal Szabadkára. Miután megérkeztünk, a Karrierépítő Központ munkatársai egy városfelfedező játékon vezették végig csapatunkat. A hosszú sétánk során megnéztük a Főteret, a gyönyörű szecessziós épületeket a Belvárosban.
Az első csodálatos épület, amit megcsodálhattunk kívülről a Raichle palota volt. Kísérőnk előadásából megtudhattuk, hogy Raichle Ferenc építész építtette 1904-ben. 1970-tőla város képzőművészeti galériája működik az épületben. Középső része ívelt kialakítású, Zsolnay-kerámiába foglalt kalotaszegi motívumokkal díszített fülke. Hatalmas, szívmotívumokkal ellátott vaskapuja van. Részletgazdag díszítésű, pompás építmény. Mellette a parkot, ahol az előadást hallgattuk, a palotát tervező egykori tulajdonosról Raichle Ferencről nevezték el.
Utunk első kulturális épülete a szabadkai Városháza volt. Már messziről látszott a hatalmas épület, a csodaszép Zsolnay tetőfedő díszítő cserepek, szintén Zsolnay porcelán csempeburkolatot kapott az intézmény bejárata előtti téren található gyönyörű, mélykék színű szökőkút is. Szabadka központjában a szecessziós épület a díszes építészetével a város meghatározója lett. 1908 és 1910 között épült. Közel 6.000 négyzetméter területen 16.000 négyzetméter használható felülettel, 76 méter magas toronnyal rendelkezik. Sok apró részlet, a bútorok, a folyosók falfestése, az ablakok, a különböző művészeti ágak – építészet, iparművészet, festészet – összefonódása tette igazán emlékezetessé a látogatásunkat. A szecessziós díszítést a magyar népművészet romantikus értelmezésével gazdagították, a stilizált virágok mintáival és a kerámiából ill. kovácsoltvasból készült virágdíszekkel. Az emeletre márványlépcsők vezetnek, itt a gyönyörű díszteremben kerül sor a Képviselő testület üléseire, klasszikus zenei koncertekre, esküvőkre, fontos összejövetelekre. 16 csodálatos színes ólomüveg ablaka rendkívüli látványt nyújtott.
Az épületben található a Városi Közigazgatási Hivatal, a városi hivatalok, a történelmi archívum, bankok.
Idegenvezetőnk igen részletesen és élvezetesen mesélte el Szabadka és azon belül a Városháza történelmét, majd bemutatta a működését, mivel ügyfélfogadás már nem volt, így arra a részre is betekinthettünk, ahol fogadják az ügyfeleket.
Következő állomásunk a Zsinagóga volt. Az idegenvezetőnő előadásából tudtuk meg, hogy Szeged pályázatot írt ki a Zsinagóga megépítésére. Komor Marcell és Jakab Dezső tervei második helyen végeztek a pályázaton, így a városiak örömére Szabadka átvette a munkát, így Európa egyik legszebb zsinagógája kapott helyet Szabadkán. 1902-ben épült. Lépcsőzetes, fiókokkal ellátott padsorokkal, ami egyedülálló Európában, továbbá a magyar szecesszió jegyeit képviseli az épület. Megcsodáltuk a virágos dekorációkat, páva, tulipán, rózsa díszítőelemeket, amelyek a homlokzaton és az ólomüvegeken is megtalálhatók. Cserepei a pécsi Zsolnay Porcelángyárban készültek. A földszinten 850 férfinak, a galéria 550 nőnek adott helyet a szertartások alatt.
Innen tovább sétáltunk a sétáló-utcára a Korzóra. Itt egymás mellett nagyon sok patináns századfordulós épületet láttunk. Többek között a Szent Teréz Székesegyházat, mely 1773-tól 1797-ig épült, katolikus templom. Nagyon sok elegáns üzlet, bank és cukrászda teszi színesebbé a Korzót. Az egyik bank ajtaján a gyűjtögető szorgalmat a méh és kaptár szimbólum mutatja. Itt álltunk meg egy kis pihenőre, és megkóstoltuk az egyik szerb édességet, a szerb plazmából készült fagyit. Az utca végén áll a Nemzeti Színház épülete. Elmesélték nekünk, hogy a Ferencesek templomában található a Fekete Boldogasszony kápolna is, amelynek ereklyéje a Fekete Mária kegykép. A történet alapján Heródes katonái elől úgy sikerült elrejtőznie Máriának a kis Jézussal, hogy cigányasszonynak öltözött. Ezt örökíti meg a kép.
Szabadkai kirándulásunk után visszatértünk Zomborba, a szálláshelyünkre, ahol pihenőidőt kaptak a gyerekek, készülődtek a vacsora utáni gyermekdiszkóra. Ismét nagyon finom vacsorát kaptunk, igazi szerb halászlét és pizzát. Teljes létszámban vettünk részt a diszkóban, ahol megjelentek a zombori Testvériség-Egység Általános Iskola diákjai, hatalmas bulit rendeztünk. Voltak egyéni és csoportos táncolók a diszkó végén pedig kört alkotva, közösen elénekeltük az Ismerős arcok együttes Nélküled – című dalát, kicsit meghatódva, hiszen másnap indultunk haza és igazából mindenki maradni szeretett volna.
Igazi meglepetés volt a gyerekek számára, hogy mielőtt nyugovóra tértek volna, éjfélkor vendéglátóinkkal elindultunk, hogy megkóstoljuk a szerb nemzeti süteményt a bureket. A legtöbb gyermeknek nagyon ízlett ez rétestésztához hasonló tésztából készült sós túrós sütemény. Jókedvűen, jóllakottan tértünk nyugovóra.
3. nap 2024.04.26.
Péntek reggel nem kellett korán kelni, így tudtunk kicsit pihenni, az előző esti buli után és a csomagolásra is jutott idő.
Elkezdődött a kirándulásunk utolsó napi programja. Reggeli után kora délelőtt még volt időnk emléktárgyakat vásárolni. Az egyik utcában pont akkor volt virágkiállítás és kirakodóvásár. Itt szabadprogram keretén belül csoportosan indultunk nézelődni, vásárolni. A vásárlás befejeztével elindultunk szálláshelyünkhöz, és visszamenet közben ismét megkóstoltuk a szerb fagylaltkülönlegességeket.
A vásárlás után kicsit szomorúan búcsúztunk vendéglátóinktól megköszönve a szívélyes vendéglátást, a mihamarabbi viszontlátás reményében. A hideg ebédek átvétele után indultunk Bezdánba az emlékmúzeum megtekintésére. A múzeum emlékhelye a II. világháború egyik legnagyobb ütközetének, amelyben a Jugoszláv Népfölszabadító Hadseregben megközelítőleg 800 zombori és környékbeli harcos is részt vett. A gyerekek itt előadást hallgattak meg a múzeumi előadótól, megtekintették a falon elhelyezett térképen a német haderő területfoglalását a védekező seregek mozgását. A háborús események időbeni sorrendjét. Sokáig időztünk a kiállított fegyverek és az üvegszekrényekben elhelyezett katonai öltözékek előtt.
Az emlékmúzeum megtekintése után Horvátországba utaztunk, a Duna túlpartjára, Kiskőszegere, a Batinai emlékművet megtekinteni. Az emlékmű előtt Dr. Maruzsa Zoltán Viktor ismertette velünk a történelmi eseményeket. Megtudtuk, hogy a Vörös Hadsereg katonái és a partizán alakulatok megalapozták Baranya megye felszabadítását a német megszállás alól. A csata, 1944, november 11-től november 30-ig tartott. Pár nap alatt a Vörös Hadsereg körülbelül 2000 katonája vesztette itt az életét. Az emlékművet Antun Augustincic építette. Az obeliszk 27 méter magas, a tetején egy nyolc méter magas bronz Győzelemszobor van. Az emlékmű 1297 elesett katona maradványait őrzi. Az épület lábazatán kőbe vésett csatajelenetek vannak.
Az emlékmű megtekintése után hazafelé indultunk, az úton végig beszélgettünk az elmúlt napokról, mutogattuk egymásnak az emlékbe vett tárgyakat. Dunaharasztira kicsivel 17 óra után gördült be az autóbuszunk.
A visszaérkezésünket követő héten, 2024. április 29-től folyamatosan zajlottak az értékelő órák, komplex feldolgozásban. Tanulóink a magyarórák keretében cikkeket írtak, önként vállalták 1-1 élménybeszámoló megírását. A cikkek megjelentek az iskola honlapján. Az iskola fő dekorációs falára pedig tablót készítettek mind a két turnusban részt vett osztályok tanulói, csoportmunkával az osztályfőnöki, rajz- és technikaórák alkalmával, az út során összegyűjtött brossúrákból, az általuk készített, kinyomtatott képekből, cikkekből válogattak, az anyagokat az út során érintett városok feltüntetésével helyezték el.
7.c – Gábor Hanna
Határtalanul!
Élményeink Szerbiában
2024. április 24-én reggel útnak indultunk a háromnapos Szerbiai kirándulásra. Reggel hétig kellett gyülekezni a főúton található Sparnál. A megadott időre valamennyien összegyűltünk a busznál és nagy örömmel felszálltunk a buszra. A felszállás előtt a buszsofőrök bepakolták a bőröndjeinket, Nóri néni pedig ellenőrizte a személyi igazolványunkat. Amikor mindenki elfoglalta a helyét, elindultunk a nagy útra. Még utoljára a buszból lelkesen integettünk a szüleinknek. Elindulás után a kísérő tanárok elmondták az alapvető szabályokat. A magyar határig körülbelül két órát utaztunk, majd a Szerb határon kis várakozás után folytattuk utunkat Újvidékre.
Újvidék soknemzetiségű város: szerbek, magyarok, horvátok, szlovákok, svábok és russzinok élnek itt. A város szerb neve Novi Sad. Bácska és Szemerség határán, a Duna bal partján fekszik. Manapság Szerbia második legnagyobb városa. Az első látnivalónk Pétervárad erődje volt. Azt követően megnéztük az óratornyot, ahol több csoportkép is készült. Jártunk a belvárosban, jártunk a Mária nevű templom mellett. Visszasétáltunk a buszhoz, majd egy körülbelül egy órás út után megérkeztünk a Bácsi királyi és érseki lovagvárhoz. A vár megtekintése után Zomborba indultunk. Zomborba már estefelé érkeztünk, valamennyien a Magyar Polgári kaszinóban gyűltünk össze. A kaszinóban a helyi magyarok nagy szeretettel fogadtak minket. A vacsora húsleves, bolognai spagetti és sajttorta volt. Vacsora után elfoglaltuk a szállásunkat és fáradtan tértünk nyugovóra.
A második napon fél kilenckor reggeliztünk, majd városnézés következett. Több nevezetességet is megtekintettünk Zomborban, majd lehetőségünk nyílt vásárolni. Számomra nagy élmény volt a vásárlás, a helyi ételek megtekintése. Megtekintettük a Régi Megyeházát és láttuk a Zentai csata c. festményt. A városnézés után kiadós ebédet fogyasztottunk. A nap további részében több látványosságot néztünk még meg, aztán újból visszamentünk a szállásra és elkezdtünk készülődni a diszkóra. Nagyon jó hangulatban készült el mindenki, már akkor is ment a zenehallgatás. Vacsorára halászlé és pizza volt sok-sok fajta üdítővel. Nem sokkal az étkezés után már el is kezdődött a parti. Jobbnál jobb zenéket hallgattunk és persze táncoltunk is rá, nagyon jó volt, hogy a tanárok is beálltak a buliba. A diszkó után elmentünk egy kis esti sétára, majd visszamentünk a szállásra. Mindenki nagyon fáradt volt, ezért hamar ágyba bújtunk.
Másnap, azaz az utolsó napon elmentünk a zombori piacra vásárolni. Nagyon szép dolgokat árultak az árusok, nagyon élveztük. Vásárlás után visszamentünk a buszhoz, felpakoltuk a bőröndjeinket és elindultunk. Indulás előtt viszont mindenki kapott egy kis étel csomagot, amelyben helyi finomságok voltak. Felszálltunk a buszra. Az úton sokat beszélgettünk, megkóstoltuk a csomagolt ételeket. A határ előtt bementünk egy II. világháborús katonai múzeumba. Nekem nagyon tetszett, érdekes volt. A határ után megálltunk egy kilátónál, Horvátországban. Nagyon szép volt, még lehetett látni a katonai múzeumot. Az úton már fáradtak voltunk, sokan aludtak is. Zenét hallgattunk, beszélgettünk, nevetgéltünk. Lassan megérkeztünk a piactérre, mindenki megfogta a saját bőröndjét, elköszönt az osztályfőnökétől, majd odamentünk a szüleinkhez és hazamentünk.
Én nagyon élveztem ezt a kirándulást, sok élményben volt részem.
