Márton napján nem csak Szent Mártonra emlékezünk, hiszen elődeinknek ez az időpont az őszi betakarítás végét is jelentette. Egyre rövidültek a nappalok, hűvösebbek lettek az esték.
A tél kezdete előtt ezen a napon az új termésből lakomát tartottak, a menü kihagyhatatlan fogása volt a libapecsenye.
Mi a „Kissuliban” már hagyományosan Márton napi projekt hetet tartunk a jeles nap jegyében.
Sokszínű programsorozattal készültünk a gyerekeknek, mindenki talált magának olyan élményt, amellyel átélhette a régi idők hangulatát.
Aulánkban egy őszi sarok hívta fel a figyelmet, természetesen libával a középpontban, arra, hogy milyen esemény lesz nálunk.
A hét minden napjára olyan dolgokkal készültünk, hogy programjaink színesek legyenek, mint az őszi falevelek.
Szinte minden tanuló részt vett a Ludas Matyi című színházi előadáson, amelyet a Center színház művészei adtak elő, sok-sok vidám percet szerezve a gyerekeknek. Még a felhők is elmenekültek a sok kacaj hallatán.
Aki alkotni szeretett volna, az a kézműves délutánban csillogtathatta meg, hogyan forgatja a ceruzát, ollót. Szebbnél szebb alkotások készültek. Természetesen figyeltünk arra, hogy felhasználjunk olyan anyagokat, amelyeket sokan már kidobnának. Szorgos kezek ezekből az anyagokból, madárijesztőket, mókusokat, rókákat, gombákat, fákat készítettek, és ezeket nagy örömmel mutatták meg társaiknak, szüleiknek.
A hét minden napján az osztályok a kukoricamorzsálás rejtelmeiből kaptak egy kis ízelítőt Ági néni segítségével. Ezeken az órákon olyan tárgyakkal ismerkedhettek, illetve ki is próbálhattak, amelyeket a Német Nemzetiségi Tájházból kaptunk kölcsön, és a hagyományos mezőgazdasági munkákhoz kapcsolódtak.
Ezt a tudást hasznosíthatták azon a versenyen, amely a „Játék a fonóban” nevet kapta. Itt osztályonként 4-4 fős csapattal játszhattak a gyerekek olyan játékokat, amelyeket a régi gyerekek az otthon talált egyszerű eszközökből alkottak, és tartalmas elfoglaltságot jelentett a téli estéken is. A feladatok között volt csutkatorony építés, magok szétválogatása, csutkababa készítés, diótörés játékosan. A fonó végén pedig megtaláltuk a Kisiskola leggyorsabb kukoricamorzsoló tanulóját is.
A libák sem maradhattak ki a sorból. A nagyudvarunkon elrejtőzött papírlibákat keresték a gyerekek, amelyeken egy-egy szem cukrot is találtak, amit nagy örömmel majszoltak el. A libák pedig a német füzetekbe kerültek.
A hét fénypontja a lámpásfelvonulás volt, ahol minden osztály bemutathatta, milyen ötletes lámpásokat készítettek. Körbe sétáltuk a katolikus templomot és az iskolánkat, közben pedig zengtek a dalok német és magyar nyelven is. A „jutalom” sem maradt el, hiszen a termekben tea és kalács fogadta a nebulókat.
A gyerekek pozitív véleménye az elmúlt hétről, motivál bennünket, hogy folytassuk munkánkat, és a jövőben is sok örömteli pillanatot szerezzünk tanulóinknak.
Solymos Antónia
igazgató helyettes
