Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyönyörű szép leány, Alíznak hívták. Nagyon magányos volt, szülei sokat dolgoztak testvére egy sem volt. Ugyan barátai voltak, de sokszor elveszettnek és egyedül érezte magát. Úgy hitte senki nincs mellette, nem számíthat senkire. Tudta, hogy valahogy ő más mint a többiek, ezért sokszor nem is zavarta a magány, egyedüllét. Egyre több furcsa dolog történt vele, maga se tudta micsoda. Ha el uralkodtak rajta az érzelmek természet feletti és elképesztő erőket volt képes létrehozni. Próbálta kideríteni, hogy mi lehet ez az egész, de sehol nem talált semmit, segítséget meg nem kérhetett, mert tudta, hogy csak bolondnak hinnék. Egy nap jött egy új lány a városba, ugyan csak elég magányos lélek volt, pont mint Alíz. A szomszédba költöztek be, eleinte csak az ablakból látták egymást és hogy valójában milyen elveszettek is voltak a sok ember között. Aztán egyre több helyen összefutottak, de nem beszéltek egy szót sem. Míg egyszer Alízt ki nem zárták teljesen a barátai, már nem keresték egyáltalán a társaságát, tényleg egyedül maradt. A házak melletti réten egyedül volt és csak sírt, az új szomszéd Bella meglátta és odament hozzá, de addigra Alízon már eluralkodott a szomorúság és egyszer csak mindent elborított az erejének hatalmával hóval. Bella ekkor már tudta, hogy Alíz egy hótündér, ő sem volt Alíznak hogy ő hogyan fedezte fel képességét és megtanította Alízt ügyesen bánni, kordában tartani az erejét. Még Bella sem értette mi történik velük, mi lehet ez az egész. Pontosan egy napon volt a szülinapjuk, mindketten ugyan azt a furcsaságot álmodták a 18. szülinapjuk reggelén. Két kisbaba szét lett választva és külön emberi családokhoz lettek küldve, miután a szüleik egy hosszú és veszedelmes harcba a gonosz erők ellen oda vesztek, azt a feladatot kapták, hogy mindvégig nevelő szülőknél voltak. Többet meg akartak tudni az egészről, ezért egyesítették erejüket hátha fény derül az igazságra. Ekkor egy átjáró nyílt ki előttük egy teljesen más világba, varázsvilágba. Sok hasonló teremtménnyel találkoztak mint ő maguk, törpökkel, trollokkal, kentaurokkal is és még sok efféle lénnyel. mikor átértek megkeresték a varázsvilág vezetőjét, a fő tündért. Már sokan vártak erre a napra, mert mindenki tudta, hogy csak az ikerpár mentheti meg őket a gonosz erőktől. Amikor odaértek a fő tündérhez ott mindent elmondtak nekik, hogy az ő feladatuk befejezni a harcot amit egykor a szüleik elkezdtek. A lányok időt kértek, hogy mindezt megtudják emészteni és eldönthessék mit szeretnének. Hosszú tanakodás után arra jutottak, hogy elvállalják a feladatot, hisz egy egész világ számított rájuk. Azonnal neki láttak kitanításuknak, de a gonosz hatalmak előbb érkeztek, mint számítottak rá. Senki nem gondolta, hogy sikerülhet a lányoknak, még ők maguk sem, de megígérték, hogy segítenek neki és befejezik, amit a szüleiknek egykor nem sikerült. Hosszadalmas harc után az iker pár legyőzte a gonoszt és mindenki nagyon hálás volt nekik. Alíz sokkal gyengébb volt, mint Bella, a harc után napokig kómában volt, mert az összes erejét felhasználta és kimerült. Bella el sem ment mellőle, amíg fel nem ébredt. Mikor már Alíz is visszanyerte erejét mindenki nagy köszönetet mondott nekik, de már ideje volt, hogy hazamenjenek. Úgy gondolták mindent elmondanak nevelő szüleiknek, mert joguk van tudni az igazat. A szülőknek időbe telt ezt mind felfogni, de mégis nagyon büszkék voltak a lányokra, hogy mindezt majd nemhogy egyedül érték el. A lányok ezek után el választhatatlanok lettek és nem voltak már többet egyedül. A varázs világba is gyakran visszamentek és így mindkét világban boldogan éltek, míg meg nem haltak.
