Mivel a járványveszély sajnos idén is megfosztott minket néhány hagyományos iskolai programunktól – nem volt többek között Mikulás-járás, adventi kézműves délután és osztály-vendégség sem –, így kiemelten fontosnak tartottuk, hogy minden lehetséges és biztonságos módon megadjuk a módját az ünnepvárásnak.
Már az adventi időszak elejétől lelkesen szépítettük az iskolát: felkerültek a karácsonyi dekorációk, lett kandallós téli sarkunk, adventi koszorú köszöntötte az érkezőket a bejáratnál, majd az utolsó héten már állt a karácsonyfánk is.
A MosolyManók akció keretében több mint 60 jótékony célú ajándékcsomagot gyűjtöttek össze tanulóink. A négy adventi vasárnapot követő hétfő reggelek az elcsendesedésről, a meghitt gyertyagyújtásról szóltak, igaz, hogy ezúttal nem az osztályok kis műsorainak segítségével, hanem csak az iskolarádióban beolvasott verssel és mesével. És bár a Mikulás óvatosságból személyesen nem látogathatott el hozzánk, azért ajándékait minden osztály ablakában ott hagyta december 6-án reggelre. 9 nappal a téli szünet előtt pedig elkezdtük a szokásos adventi osztálysorsolásunkat, melyet hatalmas izgalom kísért még akkor is, mikor már csak két cetli volt a kalapban. A „Cinema Csati” a Polár expresszt vetítette egyik délután, ami már igazi karácsonyi varázslatot hozott minden nézőjének.
December 20-án pedig egy hatalmas „Karácsonyi hacacáré” várta diákjainkat az iskola udvarán, melyre hosszú napokon keresztül lelkesen készültek a kollégák. Két évfolyamunk különvált erre a délutánra: míg az egyik a karácsonyhoz, télhez kapcsolódó fogalmakkal „szóháborút” vívott a közkedvelt számháborúk mintájára az udvar hátsó részében, addig a másik évfolyam elöl egy játékforgatagban vett részt, ahol folyamatosan cserélődve más-más vidám ügyességi feladat várta az egyes osztályokat. Volt itt szaloncukor-pecálás, óriás dobozkirakó, fenyőfaépítés konzervdobozokból, összehangolt munkával, valamint célba dobás hóember és grincs-figurákra. A program felénél aztán helyet cserélt a két évfolyam, hogy mindenki kipróbálhassa az összes izgalmas lehetőséget.
Bár a lelkes játék közben nemigen éreztük a hideget, azért a kipirosodott arcoknak és elgémberedett kezeknek jólesett a délután végén a „vendégváró” forró fűszeres tea és a mézes puszedli.
Hogy a hagyományos karácsonyi ünnepségünk se maradjon el teljesen, így az utolsó tanítási napot egy rövid kis műsorral zártuk, szintén az udvar biztonságában. Csatis énekkarunk Baliné Huksz Erika vezetésével meghitt dal- és verscsokorral köszöntötte az iskola közösségét magyar és német nyelven, majd egy közös dalolás után indultunk haza családi körben ünnepelni tovább a karácsonyt.
