A Dunaharaszti Hunyadi János Német Nemzetiségi Általános Iskola 7. a osztálya, a Határtalanul országos program keretén belül, 2018. szeptember 13-14-15-én Szerbiába látogatott.
A program célja, hogy a magyarországi iskolák tanulói ellátogassanak a szomszédos országok magyar lakta területeire, kapcsolatokat építsenek az ott élőkkel.
Jártunk többek között: Szabadkán-Újvidéken-Zomborban-Bezdánban.
Czimmer Luca
Szabadka, a szecesszió városa
Kirándulásunk első úticélja Szabadka volt. A város Szerbiában, a Vajdaság északi részén, az észak-bácskai körzetben, Magyarország déli határától kb. 10 km-re található. Itt egy játékos idegenvezetéssel, – amit az ottani egyetemi hallgatók vezettek -, néztük meg a város nevezetességeit: a városházát, melynek 45 méter magas tornyából felejthetetlen kilátás tárult a szemünk elé, a Szent Teréz Székesegyházat, a Zsinagógát. Az egyetemen a helyi ételspecialitással, Burekkel vendégeltek meg minket ebédre.
Angyal Anna
Újvidék
A második állomásunk Újvidék volt. Szerbül Novi Sad, ami mindenkinek nagyon vicces volt, mert azt hitték szomorú vidék. Amikor beértünk a városba, rögtön a szállásra mentünk, az Európa Kollégiumba, nagyon modern, szép hely volt, mindenkinek tetszett. Miután elfoglaltuk a szobáinkat, megnézhettünk egy kis üdítő és nasi mellett, egy kisfilmet a kollégium életéről.
A következő úti célunk a Péterváradi erőd volt, mindenkinek tetszett az idegenvezetőnk poénja: „BUMM HAPPY NEW YEAR”. Ezt akkor mondta, amikor megmutatta, hogy hogyan bombázták alulról a törököket. Utána következett a vacsora. Egy jellegzetes szerb tálat kaptunk, az Aqua Doria csárdában. Ezek után az egész osztály kiment a kertben lévő játszótérre.
Majd miután mindenki kellően elfáradt és indultunk volna a szállásra, megérkezett egy zenekar és közösen táncolni kezdtünk. Ezek után csoportosan visszamentünk a kollégiumba. Este még egy kicsit fent lehettünk és szórakozhattunk együtt.
Másnap bementünk a városba körülnézni, megnéztük a nevezetességeket, majd indultunk tovább Bácsba, majd Zomborba.
Török Réka
Bács vára
Újvidék megtekintése után másfél órás út vette kezdetét Bács vára felé. Ez a hosszú út teljes mértékben megérte a gyönyörű látvány miatt. A vár szinte teljes egészében romokból állt és csak egy torony maradt meg, de így még jobban el lehetett képzelni a régi időket.
Míg egyesek szabadidejükben a romok között futkároztak, addig a többieknek lehetőségük volt egy szűk csigalépcsőn felmenni a vár legtetejére, ahonnan csodálatos kilátás nyílt Bács környékére, sőt, szobák is voltak kis múzeumoknak berendezve. Egy kis pihenés után utunk Zomborba vitt és a buszon sokat beszélgettünk arról, hogy milyen jó volt a történelemben sétálni.
Bocskai Zsófia, Ficsór Anna
A bácsi vár romjai a Szent Pál Katolikus templom és a ferencesek temploma között helyezkedik el.
Bács vármegyét Szent István király alapította az államalapítás idején.
Mikor odaértünk, felmentünk a toronyba, egy szűk lépcső, 74 fok, vezetett fel. 4 emeletnyi, minden pihenőnél a szobák múzeumként szolgáltak. A vár francia mintára készült.
A központi épülete 4 szintes, lakótorony volt. A várfal vörös téglából épült, hozzá 8 bástya tartozott eredetileg.
Czimmer Luca, László Nikolett
Zombor
Második nap ebédre érkeztünk meg Zomborba, ahol fenséges halászlével vártak minket a Magyar Polgári Kaszinóban. Miután elfogyasztottuk az ebédet, elfoglaltuk a szállásunkat.
Délután megnéztük a város nevezetességeit: a városházát, Zombor város múzeumát, és az ortodox templomot. Majd ellátogattunk a város általános iskolájába, ahol magyar nyelvű osztályokban is folyik tanítás. Ez az egyetlen általános iskola, ahol magyar nyelvű oktatás is van. Az igazgatónőjük bemutatta az iskolát, valamint a mi osztályfőnökünk is elmondta, hogy honnan és miért jöttünk. Ezt követően átadtuk ajándékunkat a tanulóknak, amit még itthon készítettünk, egy magyar színeket idéző virágot, képeslapot, iskolánk évkönyvét, és Dunaharasztiról szóló könyvet CD-melléklettel.
Ők is megajándékoztak minket egy órarenddel és tollal. Hogy jobban megismerjük egymást, egy fergetegeset buliztunk az ottani magyar gyerekekkel. Másnap még megnéztük a megyeházát és a katolikus templomot, majd kaptunk egy kis szabadidőt, egyéni városnézésre. Folytattuk utunkat Bezdánba.
Maruzsa Anna
Bezdán – Batinai emlékmű
Szerbiától csak a Duna választja el Horvátországot. Már messziről kitűnően látni az emlékművet, ami Kiskőszegen magasodik Bezdánban. 1947-ben épült a batinai csata tiszteletére, ami 1944. november 11-30-ig tartott. A Vörös Hadsereg katonái és a partizán alakulatok vettek részt a harcokban. Az emlékmű központi része 27 méter magas hegyen van a 8 m magas győzelemszobor. Ebből a magasságból meseszép kilátás nyílik Szerbiára és Horvátországra egyaránt.
Csurgai Noémi, Oláh Tamara
A három nap alatt sok élményben volt részük a tanulóknak, ezért nem is akartak még hazajönni. Jó hangulat, kellemes időtöltés, finom ételek, kellemes szállás tette emlékezetessé a kirándulást. A csoportot a szülők is kísérték önköltséges alapon, akik szintén jól érezték magukat a három nap alatt.
Két tanulónk (Belányi Gábor és Kovács Bercel) egy 5 perces kisfilmet is készített utazásunkról, melyet az alábbi linken tekinthetnek meg:
Örülünk, hogy részt vehettünk ezen a különleges kiránduláson. Köszönjük a felnőtteknek, akik a szervezésben, előkészítésben és a megvalósításban dolgoztak.
Ligetiné Gúzs Franciska o.f.
