A mobil telefon egykor arra szolgált, hogy bárhol, akár az otthontól, irodától távol tudjanak beszélni egymással az emberek. Mára viszont a szerepe megváltozott. Olyan eszközzé vált, amely egyben munkaeszköz, szórakoztató termék, multimédia központ, játékgép, zenelejátszó, könyv, naptár, társkereső, sokoldalú kommunikációs berendezés és még sorolhatnánk napestig a példákat.
Emiatt aztán az emberek egy része rengeteg, túlzás nélkül állíthatóan kórosan sok időt tölt a telefonjával. Sokan észre sem veszik, de kialakul egyfajta addikció a készülék, illetve a készülékkel végzett tevékenységek irányába.
Egy idő után pedig ezen felhasználók hasonló tüneteket produkálnak, mint a szerhasználók vagy szerencsejáték függők.
Bár a modern orvostudomány még nem kezeli külön betegségként, mentális rendellenességként, de már vizsgálja a mobiltelefon függést, és specifikus fóbiaként kezeli. Nem hivatalosan nomofóbiának nevezik egyre több esetben, amely az angol „No Mobile Phone Phobia” (magyarul: „nincs nálam a mobilom fóbia”) kifejezésből ered.
A képre kattintva a témában összegyűjtött információkat olvashatja (Google Diák prezentáció). A prezentációban kutatások eredményeit, beágyazott videókat és megoldásokat is talál az olvasó, amelyekkel talán csökkenthetőek a nevezett problémák.
